A Lord Howe sziget egy apró sziget a Csendes-óceánban 600 km-re keletre Ausztrália partjaitól. A Ball piramisával együtt a Lord Howe Sziget Testülete kormányozza, amely Új-Dél-Wales állam 175 helyi testületének egyike, és a Közép-Északi Part Statisztikai Részlegéhez tartozik. Bár saját irányító testülete van, mégsem tekintik önálló önkormányzati területnek. A Lord Howe szigetcsoport 1982-ben került a Világörökségek listájára különleges szépségéért, és az itteni biodiverzitás jelentősége miatt. A Lord Howe Sziget Tengeri Park óvja a szigetcsoportot körülvevő vizeket.
A szigeten érvényes időzóna UTC+10:30. Óraátállításkor ez félórát csúszik: UTC+11.

Története:
A Lord Howe szigetet 1788 február 17-én fedezte fel a Henry Lidgbird Ball főhadnagy kormányozta HMS Supply (Őfelsége ellátmánya), a Botany Bayből a Norfolk szigetek felé vezető útján, ahova azért hajóztak, hogy fegyenctelepet hozzanak létre a hajón szállított raboknak. Az 1788 március 13-án folytatott visszaúton a sziget földjére küldte néhány emberét. A sziget lakatlannak bizonyult, és minden jel szerint a Csendes-óceán déli vidékét lakó polinézek előtt is ismeretlen volt. A szigeten emelkedő Lidgbird hegy és a Ball piramisa a főhadnagyról kapta nevét. A szigetet Richard Howe, Howe első grófja tiszteletére nevezték el, aki az admiralitás első lordja volt.
Az Új-Dél-Wales és a Norfolk sziget között közlekedő kormányzati hajók közül elég sok kikötött itt, és megálltak itt a bálnavadászok és a kereskedők hajói is. Néhány hajós élelemforrás céljából meghonosította itt a kecskét és a sertést, de nem jött létre állandó település 1834-ig, amikor is a ma „Ótelep” néven ismert rész épült.
1974 előtt nem volt reptér, kizárólag a Sydney-ből induló, a korallszirttel körbezárt lagúnán leszálló hidroplánon lehetett megközelíteni a szigetet. 2002-ben a Királyi Haditengerészet HMS Nottingham típusú rombolója nekiment a Wolf Rock zátonynak, és kishíján elsüllyedt.

Geológiája
A Lord Howe sziget kifli alakú, körülbelül 10 km (6 mérföld) hosszú és 2 km (1 mérföld) széles. Egy hétmillió éves tűzhányó erodálódott maradványa. A sziget kifli alakja egy korallzátonyt és egy lagúnát ölel körül. A tengeralatti hegység jellegű szigetcsoport 1000 km-re nyúlik észak felé, ami nagy valószínűséggel az Indo-ausztrál kéreglemezek divergens módon észak felé, egy magmával töltött pont fölött történő mozgásának következménye. Ez a láncolat egy a Lord Howe Rise néven ismert kiemelkedések egyike a fennsíkon, ami az elsüllyedt Zealandia kontinens része.
A 777 m magas Lidgbird hegy és a 875 m magas Gower hegy uralják a szigetet. Mindkettő bazaltból épül fel, amely az egykori hatalmas vulkáni kalderát megtöltő lávafolyamok maradványa. A lava 6,4 millió évvel ezelőtt hömpölygött itt, a szigeten zajló utolsó vulkanikus tevékenység részeként. A tűzhányó azután a ma látható formájára erodálódott.
Itt látható a világ legdélebbi korallzátonya, 31° -nál.
A Ball piramisa egy apró, sziklás sziget 16 km-re délre a Lord Howe szigettől, és szintén egy lepusztult vulkáni maradvány. A környéken levő számos vulkanikus gúla alkotta apró szigetecskék közül ez a legnagyobb.

Növény- és állatvilága:
A Lord Howe sziget egy különleges szárazföldi ökorégió, amely Lord Howe szigeti szubtrópusi esőerdő néven ismert. Az ausztrál ökozónához tartozik, sok mindenben rokon Ausztrália, Új-Guinea és Új-Kaledónia élővilágával. A Lord Howe Sziget sosem tartozott a kontinenshez, teljes növény- és állatvilága a tengeren át érkezett. A sziget őshonos növényfajainak csaknem fele endemikus. Az egyik legismertebb ezek közül kenciapálma (Howeia endemikus pálmanemzetség, amelynek mindkét faja szép szobanövény. Évente több milliót exportálnak belőle, így az idegenforgalom mellett ez a sziget fő bevételi forrása.
A sziget másik endemikus jellemzője a világító gomba, amely heves esőzések után jelenik meg. A pálmaerdőkben nő, és a szedés után még néhány napig világít. A fénye olyan erős, hogy sötétben olvasni lehet mellette.
14 tengeri és 18 szárazföldi madárfaj költ a szigetcsoporton, közte az endemikus barna bozótguvat (Gallirallus sylvestris) és 3 helyi jellegű alfaj: a sárga légykapó (Pachycephala pectoralis contempta), az ezüstös pápaszemesmadár (Zosterops lateralis tephropleurus) és a tarka rablóvarjú (Strepera graculina crissalis).
Mióta az ember a szigetre érkezett, több őshonos madárfaj kihalt. A Lord Howe-szigeti fú (Porphyrio albus), a fehértorkú galamb (Columba vitiensis godmanae), kakarik (Cyanoramphus novaezelandiae subflavescens) és az ausztráliai szula (Sula tasmani) a 19. század telepesei tevékenysége nyomán tűntek el. Az 1918-ban elsüllyedt Makambo hajóval érkező házi patkány betelepülése egy második kihalási hullámot indított el, melynek áldozatul esett a szürkefejű rigó (Turdus poliocephalus vinitinctus), a Lord-Howe szigeti pápaszemes madár (Zosterops strenuus) valamint a Norfolk-szigeti énekes seregély (Alponis fusca hulliana), az örvös legyezőfarok (Rhipidura fuliginosa cervina) és a szigeti bokormadár (Gerygone insularis).
A szigeten egyetlen őshonos emlős maradt fenn, mégpedig a nagy erdei denevér (Eptesicus sagittula). Az endemikus Nyctophilus howensis denevérfajnak csak egy koponyáját taláták meg, feltételezhetően már kihalt. Kihalásának az lehetett az oka, hogy a patkánypopuláció parttalan elszaporodása ellen az 1920-as években betelepített tasmán gyöngybagoly vadászott rá. Ugyanez a bagoly okozhatta a kakukkbagoly (Ninox novaeseelandiae albaria) kipusztulását is.
Két szárazföldi hüllő őshonos a szigeteken: egy vakondgyík (Leiolopisma lichenigera)) és egy gekkó (Phyllodactylus guentheri). Mindkettő ritka a főszigeten, a kisebb szigeteken azonban gyakoriak. Egy másik szkink (Lampropholis delicata) és a levelibéka (Litoria dentata) véletlenül került ide a közelmúltban Ausztráliából.
A Lord Howe-szigeti botsáska (Dryococelus australis) a fekete patkányok megjelenése után nemsokkal eltűnt. 2001-ben felfedezték egy apró csoportjukat a Ball piramisának lejtőin, a Melaleuca howeana bokorban.
Szintén csak itt él a gerinctelen Placostylus csigafajta életére szintén hatással van a fekete patkány. Ez az egykor gyakori faj ma a veszélyeztetettek listáján szerepel, és létrehoznak egy programot a fogságban való szaporításukra, hogy megmentsék ezt a csigát.
Neville Coleman ausztrál vízalatti fotográfus albumot készített 1001 Nudibranches – Catalog of Indo-Pacific Sea Slugs (1001 Csupaszkopoltyús – az Indiai és Csendes ocean meztelen tengeri csigái) címmel a Lord Howe szigetcsoporton található különféle csupaszkopoltyús csigák bemutatására.
Több, mint 400 féle hal található a Lord Howe vizeiben, amelyek közül 9 csak ebben a régióban él. 80-nál is több korall alkotja a szigeteket körülvevő zátonyokat.
A Lord Howe szigetek erdeinek mintegy 10 százalékát kiirtották a földművelés miatt, további 20 százalékát pedig a háziállatokként tartott marha and vadbirka, kecske, és disznó legeltetésével háborgatják. A Lord Howe flóráját és faunáját jónéhány idetelepített faj veszélyezteti. A vadsertést nemrégiben kiirtották a szigetről, a kecskeszaporulatot csökkentették, és folyamatosan igyekeznek ellenőrzés alatt tartani a betelepített patkányok, egerek és növények populációját. Egy ilyen program keretében sikerült az 1970-es években csupán 20 élő bozótguvat egyedszámát ma mintegy 200-ra növelni.

Veszélyek:
Tim Flannery The Weather Makers (“Időjárás-csinálók”) című könyvében olvasható elemzés szerint a Lord Howe sziget ökoszisztémáját a klímaváltozás és a globális felmelegedés veszélyezteti. A zátonyokat a vízhőmérséklet emelkedése fenyegeti. Főleg a Nagy korallzátony van kitéve a globális felmelegedés Ausztráliában érezhető hatásainak, és ugyanez igaz a Lord Howe szigetek zátonyaira. A hűvös éghajlat növény- és állatvilágának nem tesz jót a hőmérsékletemelkedés, hiszen például a Gower hegy tetején vagy annak közelében élő fajok nem tudnak följebb vándorolni, hogy az életükhöz szükséges hőmérsékleti körön belül maradhassanak. A patkányok folyamatos fenyegetést jelentenek a szigetek madárfajai számára.

Forrás: [ x ]