Az eukaliptusz (Eucalyptus) a kétszikűek (Magnoliopsida) közé tartozó mirtuszfélék (Myrtaceae) családjának legkiterjedtebb nemzetsége. Több mint hétszáz fajt számlál; ezek többségét Ausztráliából és Tasmániából írták le.

Megjelenése, felépítése

Az eukaliptuszok közé tartoznak a Föld legmagasabb kétszikű fái. Nemcsak nagyra nő, de gyorsan is: a királyeukaliptusz (Eucalyptus regnans) természetes élőhelyén vagy azzal azonos klímán megközelíti a száz méter magasságot. Vannak kisebb, cserje méretű fajok is (például Eucalyptus macrocarpa). Európa több országában is ültetik parkokban, díszkertekben, de a hatalmas termetű fajokat csak a déli országokban, ahol a hőmérséklet ritkán csökken fagypont alá. A legmagasabb, Európában élő fa valószínűleg az a közel 70 méter magas tarka levelű eukaliptusz (Eucalyptus diversicolor), ami a portugáliaiCoimbrában, a Vale de Canas parkban áll.

Kérge a platánhoz hasonlóan vékony lemezekben, de inkább hosszú szalagokban leválik. Színe a leválás idejétől függően szürkésfehér, barnásvörös vagy barna, de a Szunda- és a Fülöp-szigeteken növő indonéz gumifa (Eucalyptus deglupta) kérge zöld alapon hosszanti vörös csíkokkal tarkált. Az egyes fajokat a virág színe és formája mellett gyakran a kéreg jellegzetes színmintája alapján határozzák meg.

Hamvaskék vagy hamvaszöld levelei a fiatal hajtásokon levélnyél nélküliek, szárölelők. Az idősebb levelek lándzsásak, illetve keskenyek, hosszuk akár a 35–40 cm-t is elérheti. Ha megdörzsöljük vagy szétmorzsoljuk őket, jellegzetes illatot árasztanak.

Bimbóit csésze és párta helyett rügysapka (operculum) borítja. Amikor eljön a virágnyílás ideje, a fedőlap lehullik, és dús nyalábban előbukkan a porzók színpompás tömege. Erre azért van szüksége, mert a legtöbb fajt madarak porozzák be, márpedig a madarak szaglása gyönge. Épp ezért az eukaliptusz virágainak szinte alig van szaga — a madarakat a látvány vonzza. Egyes fajait más állatok porozzák be – mint például az oposszumok vagy a repülő róka. A magányosan álló virágok korong alakúak; a legtöbb fajé fehér vagy sárga, de némely fajé (például Eucalyptus caesia) vörös. Az apró magokat a fordított harang alakú, 2-3 cm-es toktermések kiszáradása után a szél szórja szét.

Életmódja, élőhelye

A golyós eukaliptusz egyéves korában már három méteres, ötévesen 10–15 méter magas, átmérője pedig eléri a 20 cm-t. A harminc éves eukaliptusz akkora, mint a kétszáz éves tölgy. Egy hektár eukaliptusz erdő húsz év alatt 800 köbméter faanyagot is adhat – más fák ezt a mennyiséget 100–120 esztendő alatt állítják elő.

Túlnyomó többségük örökzöld, de tíz, Ausztrália északi részén élő fajuk a nyári forróságban elhullatja lombját. A tűző napon álló eukaliptusz levelei élükkel fordulnak a nap felé, hogy csökkentsék a besugárzást– ezért a hatalmas fák alig adnak árnyékot, az eukaliptusz erdők világosak, burjánzik bennük az aljnövényzet. A levelek állásával a fa szabályozhatja a párologtatást, ami a száraz, forró időszakokban nagy előnyére válik.

A hírhedt ausztrál bozót- és erdőtüzek azért terjednek olyan gyorsan, mert az eukaliptuszolajat tartalmazó hajtások, levek és a lehulló száraz kéregdarabok is könnyen lángra lobbannak. Nagy szárazságok idején különösen könnyen kapnak lángra a finom, vattaszerű pihék, és a tüzes foszlányokat a szél messze fújhatja. Az 1939-es nagy canberrai tűzvész is úgy keletkezett, hogy a szél izzó kéregfoszlányokat vitt a városba – húsz kilométerről! A tűz ellen a növény tökéletesen védekezik: a megperzselt fák gyakran újra rügyeznek, a hamu alatt maradt magokból pedig a fiatal növények hajtanak ki.

A fagyokat legtöbbjük rosszul viseli, de vannak hidegtűrő fajaik is:

• tasmániai havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii),
• ausztrál havasi eukaliptusz (Eucalyptus niphophila),
• Eucalyptus coccifera – megközelítőleg ‒15 °C-ig). Ezt a képességüket jelentősen befolyásolja a mikroklíma, a talaj nedvességtartalma és a növény egészségi állapota.

Felhasználása

Az illóolajokat úgy vonják ki, hogy vízgőzzel desztillálják a fiatal ágakat és leveleket. Olaja a cineolnak köszönhetően antiszeptikus, nyákoldó és hűsítő hatású, kiváló köptető, görcsoldó. Légúti megbetegedések kezelésében inhalálásra, a fogászatban pedig szájöblítésre használják. A cineolnak köszönhetően az eukaliptuszolaj baktériumölő hatása vetekszik a karbolsavéval. A levelek kivonatával sebeket, keléseket kezelnek, emellett közismert fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő. A brazíliai népi orvoslásban több eukaliptusz fajt meghűlés, nátha és egyéb, lázzal járó légúti fertőzések kezelésére használnak.

Az eukaliptuszligetek illatos levegője (aromaterápiára) még a fenyvesekénél is egészségesebb. Meleg, verőfényes napokon a levegő egy köbméterében akár 2,5 mg illóolaj is lehet.

Kivonatával az édesiparban cukorkákat ízesítenek.

Az eukaliptusz fája tömör, súlyos keményfa, még a tölgyénél és a dióénál is erősebb. A farontó bogarak nem károsítják és alig korhad, ezért előszeretettel használják cölöpnek, telefon- és villanypóznának, építenek belőle hajókat. Erőteljes növekedése miatt a papíripar számára is termesztik. A gyors növekedéshez rengeteg vizet párologtat, ezért kimondottan a mocsarak kiszárítására is ültetik – ezt a tulajdonságát a malária elleni küzdelemben is felhasználják. Hatalmas gyökérrendszerével egy hektárnyi eukaliptusz erdő 12 ezer tonna vizet is fölvesz a talajból egy év alatt.

Az eukaliptusz levele a közkedvelt koalák egyetlen tápláléka. A koala (a bennszülöttek nyelvén: „vizet nem ivó”) nemcsak éhségét, de szomjúságát is ezzel csillapítja, ezért sosem iszik: elég neki a levelekben talált nedvesség.

Hatóanyagai

A közismert eukaliptuszolaj a levél szövetében lévő kis hólyagokban gyűlik össze, és mennyisége elérheti a levél össztömegének 5%-át. Emellett triterpéneket, floroglucin származékokat, cserzőanyagokat tartalmaz: a golyós eukaliptusz (Eucalyptus globulus) és az Eucalyptus astrigens lehámló kérgének csersavtartalma léri a 7%-ot – és egy hektárról nemritkán 120 tonna kéreg is összegyűjthető. Az illóolaj összetétele és aromája fajonként más és más. Így például a citromillatú eukaliptusz (Eucalyptus citriodosa) illóolajának több mint a fele citronellol, és illatát ez a kifejezetten citromszagú anyag határozza meg. A golyós, a hamvas és a vesszős eukaliptusz illóolajának 80%-a (1,8-cineol), más néven eukaliptol. Ez a legismertebb, enyhén kámforos szagú, hűsítő, kesernyés ízű, fertőtlenítő és konzerváló hatású eukaliptuszolaj.

Termesztése

Az európaiak 16. századtól telepítették a Földközi-tenger partvidékén – eleinte csak dísznövényként, majd mind inkább ipari célokra. Manapság különösen sok van Spanyolországban, Brazíliában, Indonéziában, és számos ipari ültetvényen nő Afrikában is. Az Atlanti-óceán szigetein (Madeira stb.) gyakorlatilag felhagytak termesztésével; az egykori ültetvények elvadultak.

A legtöbb faj nem igényel előkezelést, de az alábbi (főleg hidegtűrő) fajokat:

• E. coccifera,
• hegyi gumifa (E. dalrympleana),
• E. elata,
• E. glaucescens,
• hegyi szürke gumifa (E. goniocalyx),
• E. niphophila,
• E. perriniana,
• E. regnans,
• E. stellulata

célszerű 4–6 hetes hidegkezelés (hűtőszekrényben) után vetni. Csíráztató közegnek jó a homok (önmagában vagy kertészeti perlitettel 1:3 arányban keverve). Elsődleges szempont a jó vízáteresztő képesség, de ügyelni kell arra is, hogy maradjon nedves, mert a csírázó magok elpusztulhatnak, ha teljesen kiszáradnak. A csírázás ideje rendesen 2-3 hét.

A 4–5 cm-es magoncokat egyesével ültessük őket külön cserepekbe, laza szerkezetű, homokos talajba. Tartsuk a földjüket nedvesen!

Tavasszal a gyümölcsfákéhoz hasonló módon próbálhatjuk őket kiültetni. A nagyon kötött talajok szerkezetét legalább az ültetőgödörben javítsuk, hogy a gyökerek a kezdeti időszakban zavartalanul fejlődhessenek.

Az első télen lehetőleg takarjuk a növényeket. Ha megfelelően gondoskodunk róluk, kellemes eukaliptusz illat lengi be kertünket.

Eukaliptuszt a lakásban is tarthatunk: ott nem nő faóriássá, de a legyeket és a szúnyogokat elkergeti.

Forrás: [ x ]